„Erdély Miklós utolsó filmje, mely két észak- amerikai útja között készült, nem sokkal a halála elõtt.
A film egyszerre õszinte filmdráma, kritika
az elidegenült bürokratikus társadalomról és önéletrajzi vallomás. A film legérdekesebb eleme a nyelvezete, ezen belül a különleges hangeffektusok használata. A zenének különleges dramaturgiai funkciója van, idõstruktúrát ad a filmnek.”
(Beke László in: Erdély Miklós (1928-1986) Filmek/Films. Budapest Film – Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat – Balázs Béla Stúdió K-szekció, 1988)