„A műtárgyak által közvetített értékek és lényegi elemek manapság mintha pénzügyi tőkévé redukálódnának, amelyet a művész saját piaci védjegye révén tudna csak elérni. A mű ára mintha egyfajta aurává konvertálódott volna (Walter Benjamint idézve). Feltéve, hogy a fentebb említett »aurát« elemeire bontjuk, vajon mi marad a festményből, mely a mai napig mást is közvetít az emberiség számára, mint csupán egy látványt vagy egy festett anyagdarabot? A művészeti múzeum egy olyan hely, ahol autentikus és egyedi művek kerülnek megőrzésre, annak érdekében, hogy a későbbi generációk számára továbbíthassa, mi zajlik / zajlott (művészeti téren) egy megadott helyen és időben. A Video Surveillance (»Videókamerás megfigyelés«) a múzeum fogalmának, illetve a múzeumi gyűjteménynek a velejét, lényegét kívánja kiemelni. Mit kell egy múzeumnak megőriznie, annak érdekében, hogy tovább örökíthesse azt a jövő generációinak? Néhány elképesztően drága festett anyagdarabot, vagy olyan értékeket kell megőriznie, amelyeket egyik megfigyelésre alkalmas videókamera sem tud fizikailag rögzíteni? A Video Surveillance (»Videókamerás megfigyelés«) című projekt, megfigyelést szolgaló monitorokat idézve, művészettörténeti mérföldkőnek számító munkákat mutat be, melyek egyben a budapesti Ludwig Múzeum gyűjteményéhez tartoznak: a felvételek azt rögzítik, hogy mit lát / őriz meg egy mikroszkopikus kamera ezekből a művekből. Az installáció a művész szándéka szerint úgy került bemutatásra, hogy a mű ugyan az épület belsejében került kiállításra, de kizárólag kívülről látható.”
(A művésznek az alkotásához fűzött gondolatai)
