NEMES MÁRTON (1986) formatervezést és festészetet tanult Budapesten, majd képzőművészeti mesterszakát a Londonban, Chelsea Collage of Art-ban végezte. Festészete egy ideig a figurális és az absztrakt között mozgott, de legfőbb motivációja a képi absztrakció megértése volt. Műveit a folyamatos kísérletezés, a festészeten való, de a festészet általi elmélkedés jellemzi. Folyamatos technikai kísérletezésével, a műfaji határok feszegetésével az absztrakt festészetről alkotott nézeteinkhez szolgált új adalékokkal. Művei nem csak a hagyományos értelemben vett festészeti instrumentumokkal jönnek létre, néhány, a festészetben ritkán használt eszköz is beemelődik az alkotási folyamatba. Alkotásai nem pusztán a falra akasztható hagyományos festményekként léteznek, hanem kiterjeszkednek a térbe, összeolvadva az azokat kiegészítő installatív elemekkel. Nemes Márton Holnap című sorozatában újraértelmezi a tradicionális négyszöget. Stabil egyensúlyt teremt a feldarabolt és újra összeillesztett diagonális geometriai formákból a festészetben szokatlan anyagok, mint például hegesztett acélkeretek, tükörlemezek, lézervágott plexi vagy fényvisszaverő fóliák segítségével. A rétegesen egymásra fújt, gyakran fluoreszcens festékrétegek egyszerre idézik meg Jackson Pollock ikonikus energikus gesztusait, a 80-as években induló rave szubkultúra intenzitását vagy a manchesteri Hacienda Night Club partik hajnalig tartó vibrálását.
