NEMES MÁRTON a fiatal művészek generációjának egyik kiemelkedő és elevenen újító tagja. Munkái festészeti indíttatásúak, de hamar túllépett a klasszikus médium keretein: a kép mint olyan érdekelte azokkal a vizuális hatásokkal, amik napjaink vibráló környezetét jellemzik. Kezdetben egyaránt vonzotta a figuralitás és az absztrakció. Első sorozataiban a változó gazdasági és ideológiai érdekek építészetre gyakorolt hatásait vizsgálta. Képei még figuratív módon ábrázolták a teret, de az elhagyott üzletek geometrikussága már jelezte azt az igényt, amely a festő talán legfőbb motivációja is: a képi absztrakció megértését. Festészetét a kísérletezés, a festészeten való, de a festészet általi elmélkedés jellemzi. Folyamatos technikai kísérletezései – mint például az anyagok váltakozó alkalmazása egy kompozíción belül – és a színek kiterjesztett értelmezése – legyen az festék, színes műanyag elem, szinterezett fémelem – eredményezi jellegzetes, dinamikus képépítkezését egy-egy képen belül. Esetében tanácsosabb képről, és nem a klasszikus értelemben vett festményről/festészetről beszélni. Művei nemcsak a hagyományos értelemben vett festészeti instrumentumokkal jönnek létre, hanem acélváz, fólia, fatörmelék és néhány, a festészetben ritkán használt eszköz is beemelődik az alkotási folyamatba. A művek pedig nem pusztán a falra akasztható, hagyományos festményekként léteznek, hanem kiterjeszkednek a térbe, összeolvadva a kiegészítő installatív elemekkel. Ez a különféle anyagokat felhasználó alkotási mód szélesebb spektrumon közvetíti a tartalmakat, mint egy homogén technikában elgondolt kép. Nemes dinamikus, lenyűgöző erejű művei érzelmileg is nagy hatást fejtenek ki a nézőre. Egy új kánon része, ami érvényes választ ad korszakunk vizuális kultúrájára. A műfaji határok feszegetésével az absztrakt festészetről alkotott nézeteinkhez szolgál új adalékokkal, és hidat épít a magas és a szubkultúra között.