Lakner László fotórealista festménye a népszerű és hatalmas példányszámú orosz képes hetilap, az Ogonyok 1972. évi 49. számában talált fotó felnagyításával készült, amely kazah gyapotszedő munkásokat ábrázol. A színes inget és egyensapkát viselő, életerős fiatalemberek vidáman mosolyognak a fényképezőgépbe a hatalmas gyapotbáláról; a képet kísérő kisebb vásznon a folyóirat cirill betűs címe és adatai szerepelnek. A kelet-európai fotórealizmus leginkább az általa ábrázolt, a fogyasztói társadalomtól igencsak eltérő valóságban tért el a nyugatitól, azonban a festmények alapjául szolgáló fotók „igazsága” sem volt eleve adott. A szocialista eszméken alapuló, de a gyakorlatban az egypárti diktatúra által meghatározott rendszer a hazugságra és az elhallgatásra épült, ahol elsősorban a hatalom birtokosainak állt érdekében felhőtlenül boldognak és elégedettnek mutatni a dolgozó átlagembert. A Lakner által kiválasztott fénykép a szovjet sajtópropaganda része, amely egyszerre mutat rá a Szovjetunió nemzetiségi politikájának és gazdaságának eredményeire: a kazahok problémamentes betagozódására a birodalomba, valamint a sikeres szovjet gazdaságpolitikára. A „valóság” egészen más volt: az oroszosítás, a kollektivizálás itt is együtt járt a nemzeti hagyományok és tradicionális gazdálkodási formák felszámolásával, a „fehér arany” erőltetett termesztése pedig többek között ökológiai katasztrófához (az Aral-tó kiszáradásához és ezzel összefüggő egészségügyi vészhelyzethez) vezetett. Lakner képe a látszat és valóság ellentmondásos viszonyát példázza, a fotódokumentum kiválasztásának, felhasználásának és vizsgálatának fázisain keresztül. Sz.K.