Haring Keith: Szárnyasoltár (1990)

Keith 1989-ben segítségemet kérte New York-i lakásának berendezéséhez. Volt egy öreg téglakandalló a nappali szobájában, ami nem tetszett neki. Ezt a téglakandallót bevakoltattam, és azt ajánlottam neki, hogy amíg a vakolat puha, rajzoljon bele. Nagyszerű ötletnek találta, úgy érezte, mintha a vakolat egy háromdimenziós festővászon lenne. Nagy örömmel rajzolt a vakolatba, fellelkesítette az új anyag használata. A befejezett munka gyönyörű volt. Megkérdeztem tőle, hogy nem akarja-e kiadni a kandallón lévő művét. Tetszett neki az ötlet. Később újra megkérdeztem, nem akar-e más munkákat is — bronzpaneleket, asztalokat — kiadásra készíteni. Nevetve mondta, meg fogja csinálni.

A panelek és az asztalok készítéséhez tálcák készültek. Az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy csináltassunk speciális tálcákat egy antik ikon mintájára, amit Genfben láttam. Ezután a tálcákat a Dakota-ház egyik szobájában helyeztük el. A tálcák lágy agyaggal voltak kitöltve. Keith megérkezett, bekapcsolta a magnót, felhangosította, Colát ivott és elkezdett dolgozni.

Ecset helyett azonban most először egy hurokszerűen meggörbített kést használt. Csakúgy, mint az ecsetet, a kést is felszabadultan, könnyedén kezelte. Munka közben egyre izgatottabbá vált. Azt mondta, hihetetlen, hogy ilyen sokáig tartott felfedeznie ezt a fajta szobrászatot. A rajzokhoz nem készített vázlatokat, csupán egyhez: a harmadik képhez egy táncosról, egy ötször tíz centiméteres falapra, egy gyors skiccet, mégis magabiztosan hasított bele az agyagba. Spontán ötleteit egy folyamatosan futó, hat-hét milliméter mélyen vágott barázdával keltette életre, amely úgy kanyargott a friss agyagban, mint a tavaszi olvadás után keletkező kis patak. Anélkül, hogy újra átgondolta volna a művet, megállás, javítás nélkül alkotott. A vonalak az agyagban töretlenek, hibátlanok voltak. Keith befejezte a táblaképeket, és most először vette észre a három részből álló oltárkép tálcáit. Sokáig csöndesen nézte, majd munkához látott. Mostani elképzelése merőben eltért az eddigiektől; vallásos témát választott. Krisztus élete, kézben tartott kisgyermek, ég felé emelkedő karok, Krisztus a kereszten. Egyik oldalon a feltámadást ábrázolta, a másikon egy bukott angyalt. Amikor Keith befejezte a művét, sokáig nézte, majd így szólt:"Hát ez igazán nehéz volt.” A munka kimerítette, és ez volt az első alkalom, amikor láttam rajta, hogy már mennyire legyengült állapotban van. Alig kapott levegőt. Azt mondta: „Amikor dolgozom, minden rendben, de ha leállok, az kikészít...” Az oltárkép volt Keith utolsó munkája.

Havadtőy Sámuel 1990 májusa Genf, Svájc