Az 1992 óta New Yorkban élő Alekszandr Petrov a moszkvai Sztroganov Iparművészeti Egyetemen végzett 1971-ben. A következő évtől kezdve rendszeres résztvevője volt különböző Szovjetunióbeli tárlatoknak, majd az „export kiállításoknak”: művei még a rendszerváltás előtt megjárták Hollandiát, Finnországot, Törökországot és Japánt. Petrov állítása szerint már diákként a dekorativitás és a konvenciók ellen harcolt, mottóját ekképpen határozta meg: „A világ, pont úgy, ahogyan van”. Érdeklődése távol állt a költőiségtől vagy a képzeletbeli megragadásától. Úgy vélte, minden, eredetétől kezdve, önnön tagadását és pusztulását is magában foglalja. „Számomra a legfontosabb a világ e legmélyebb ellentmondását feltárni”, állította 1981-ben. A szigorú tradicionális képzésben részesült festő technikai virtuozitása korán megnyilvánult. Munkái révén a németalföldi iskolához érezte magát közel – előszeretettel fordította figyelmét a különböző textúrák megragadására. A Repülőtér című diptichon kiváló példa az érdeklődésének középpontjában álló tükrök vagy ablakok felületein kirajzolódó visszaverődések rögzítésére, melyeket egyfelől térbeli kibővítésként használt, másfelől rajtuk keresztül a „mindennapi látszatokra” kívánta felhívni a figyelmet. Petrov egyébként nem volt tudatában a „nyugati” fotórealista törekvéseknek, miközben jelentős szerepe volt a későbbi nonkonformista orosz hiper- és fotórealista festők kibontakozásában. Tagja volt a Szovjetunió Művészei Szövetségének, ám igen közel állt a szövetség „bal szárnyához”, hasonlóan Natalja Nyeszterovához: e művészek bár „hivatalos” művészeknek számítottak, hozzáállásuk leginkább nonkonformistának volt mondható, a művészi kifejezés nagyobb szabadságát tűzték ki célul.