Erdély Miklós az 1984-es bécsi Orwell-kiállításra készítette el Hadititok című művét, amelyhez a katalógusba a következő szöveget mellékeli: „Jelen kiállításon kísérletet teszek arra, hogy felhívjam a figyelmet a hadiipar minden egyebet maga alá gyűrő öntörvényű mechanizmusára. E jelenség tudatbeszűkítő, személyiségroncsoló következményei az ismeretlennel szemben álló emberi lény létének alapjait érintik. Úgy gondolom, hogy ez az 1984-es világhelyzet legfontosabb meghatározója”. A mű felállítása után ekképp foglalta össze egy levélben annak jelentőségét a maga számára: „Sok nehézség után sikerült elkészítenem, eredeti elképzelésemhez közel álló installációt. ... Néhány új effektust sikerült kipróbálnom. Így a fény, a szín és a világító festék egységes használatát. A mozgó szöveg (finom komputeres szövegíró) egy ’povera art’ hangulatú környezetbe építését stb. Ezek az effektusok egy ’Gesamtkunstwerk’ törekvésre utalnak.” A kulissza mögül a háttérből kiáramló fény, a három vörös lámpa, amelyek a Maurer Dórának adott instrukció szerint adminisztratív funkciót töltenek be, azt jelzik, hogy „bent felvétel van”, vagyis tilos belépni. Az emberi érzékelés becsaphatóságát szemléltető pszichológiai ábrák „a látszat csal” igazságát példázzák. A „precízen” beépített fényújságon, pontosan megadott intervallumokban futó tézisszerű szöveg pedig a titok és mű jelentésének teljes jelentéskörét villantja fel, ám ezt egy olyan eszközzel teszi, amelynek a mélyebb, költői gondolatok megjelenítésére való képtelensége csak a nyilvánvaló. Szőke Annamária