Csiky Tibor életműve az 1960-as és 70-es évek magyar szobrászati neoavantgárdjának egyik legjelentősebb teljesítménye, fotómunkái pedig a kor konceptuális művészetének gyakran hivatkozott darabjai. E művek nemcsak a szobrász gondolkodását, strukturalista, elemző szemléletét tükrözik, de egyben sajátos kordokumentumok, amelyek a hetvenes évek kortárs valóságát ábrázolják annak kiragadott részletein keresztül. 1973 nyarán hozza létre fekete-fehér fotósorozatát az Objektív valóság struktúrái (eleinte Hárosi struktúrák) címen. A sorozat témája egy kb. 5-600 méteres útszakasz feldolgozása „a 3-as busz Háros utcai megállójától, a két sorompón keresztül a Hárosi Lemezművek munkásszállásáig”. A fotókon táj-struktúrák (külvárosi terek sínekkel, munkagépekkel) és tárgy-struktúrák (konzervdoboz, kerékvető, jelzőtáblák, csavarok) jelennek meg a húszas-harmincas évek „tárgyias” fotográfiáinak felfogásában.