Vásárlás a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával, 2001
Konok Tamás újra és újra megteremti a mozgást a mozdulatlanságban. E két művében is a vékony, és rövid vonal-egyenesek mozgássorokat végeznek a pattanásig feszült képi erőtérben. A két kép egymás komplementerének is tekinthető. Az egyiken fehér négyzetekben, míg a másikon feketékben, mint mozgásfázisok, az ellentétes előjelű vonalak, derékszögű formák. A mozgás illúziójához egy további optikai jelenség is társul, az úgy nevezett Hermann-rács, ami a retina laterális gátlásán alapul. A fehér vonalak kereszteződésénél kicsi szürkéskék körök tűnnek fel. Nagyobb a hatás, ha a háttérre nézünk, nem pedig közvetlenül a kereszteződésekre.