Hajas Tibor: Utcára a mondanivalóddal I. (Levél barátomnak Párizsba) (1975)

Hajas Tibor 1965-ben megkezdett egyetemi tanulmányait egy utcai tüntetést követő letartóztatás szakította félbe, ahonnan amnesztiával szabadult. Formális művészeti képzésben nem részesült, de a nem hivatalos művészeti szcénában, az úgynevezett „második nyilvánosságban” személyiségének és intellektusának elemi erejével, a totalitás igényével volt jelen. Első versei 1967-ben jelentek meg; esszéket, regényt írt; a hetvenes évek közepétől akciókat hajtott végre, előadásokat tartott, megrázó erejű, radikális, öndestruktív performanszokat adott elő. A társadalmilag, történelmileg meghatározott közlésformák felülvizsgálatát és átalakítását tűzte ki céljául; a művészetet a megismerés egyik eszközének tekintette, amely „elválaszthatatlan az értelmes szabadságfogalomtól”. 1980-ban autóbalesetben vesztette életét. A „Levél barátomnak Párizsba” egy utcai akció fotódokumentációja, ahol a művész budapesti épületekre írt, Párizsban élő barátjának címzett levelének részleteit olvashatjuk. A mű fontos eleme a nyilvánosság, a köztérben elhelyezett illegális – a graffiti műfajától szokatlanul elvont – üzenet, amelyet bárki elolvashat és kiegészíthet. A címzett életében fontos szerepet játszó, ugyanakkor banális városi helyszínek adják a szövegek hátterét, amelyekben Hajas többek között az írásos és képi közlés viszonyát, személyesség és nyilvánosság kérdéseit, az üzenet tér- és időbeli sajátosságait tárgyalja. „Légy nyilvános, légy direkt” és „cseréltesd ki a jövődet, mielőtt a garanciaideje lejár” – üzeni párizsi barátjának és a budapesti utca népének. Sz.K.