A 2000-es évek óta Genfben élő Koka Ramisvili Grúziában született, az „utolsó szovjet generáció” tagja, aki művészetében máig reflektál a poszt-szovjet témákra. Tanulmányait 1975−1980 között a Tbiliszi Művészeti és Építészeti Akadémián, filmművészet és ipari formatervezés szakon végezte. Művészi pályája kezdetétől több médiumban és műfajban – installáció, festészet, fotó- és videoművészet – alkot. Az 1980-as, 90-es években Tbiliszi eleven művészeti közegében élt, amelyet a független, saját kulturális és szellemi hagyományaiból újjáéledő Grúzia, valamint a demokratikus átalakulás iránti vágy határozott meg. „Ezek a politikai és intellektuális remények azóta szétfoszlottak. Koka Ramisvili műegyütteseiben jellemzően kritikai észrevételekkel illeti szülőföldjének átalakulását. Az értékek változását vizsgálja, és ezekre reflektál, mind műfajait, mind témáit illetően.” (Kathrin Bettina Müller) Koka Ramisvili 1989-ben fiatal grúz művészekkel együtt Budapesten, a Fiatal Művészek Stúdiójában állította ki itt bemutatott háromrészes művét. A triptichonon az egyszínű alapon megfestett rejtélyes – ősi ékszerre (hajtű) vagy míves kéziszerszámra emlékeztető – ábra méretét és elhelyezését variálja. E korai festménye már jelzi az absztrakt jelek, illetve a tárgyak iránti érdeklődését, amely a kilencvenes évek elején objektekben és installációkban bontakozik ki. 2009-ben, az 53. Velencei Biennálén ő képviselte Grúziát.