Gémes Péter (1951, Budapest) a magyar képzőművészeti fotóhasználat egyik jeles képviselője; 1996-ban, pályája delén halt meg. A nyolcvanas évek elején dolgozta ki egyéni képalkotó eljárását: elsötétített műtermében – mint privát színpadon vagy sötétkamrában – rendezte meg mitológiai, filozófiai utalásokkal teli jeleneteit, amelyeknek a szereplői önmaga és családtagjai voltak, s amelyeket egyetlen zseblámpa fényével megvilágítva, hosszan exponálva rögzített fényképezőgépével. Az elkészült filmeket, negatívokat átfordítva, egymásra rétegezve, kompozícióba rendezve nagyította le újra. A fotóvászon a fotópapírnál nagyobb méreteket engedett meg a nagyítás során; ily módon a fényképek a festmények méretét, minőségét célozták meg. A Triptichonon a trónon ülő, koronás figura köré rendez jelenetet, sípot fújó kisgyermekkel, üres páncéllal és ágyékkötős, a „király” vállát érintő hírnök-angyallal. A két szélső tábla az ornamens szerepét tölti be: az egymásra nagyított, egy-egy fácskát, illetve görög hajómodellt tartó férfialakok szimmetrikus kompozíciót alkotva zárják le a kép széleit.
Kapcsolódó tartalmak
Új szerzemények – rég nem látott művek 2009. március 13. – június 14.
A Ludwig Múzeum viszonylag kicsi, ám nemzetközi szempontból is jelentős gyűjteménnyel rendelkezik, mely mintegy 400 művet számlál.
