FILKO nem csupán a szlovák konceptuális művészet egyik megalapítója, hanem a szlovák akcionizmus kulcsfigurája is volt. 1965-ben Zita Kostrová teoretikussal és Alex Mlynárčik művésztársával együtt megírta a „HAPPSOC” kiáltványt – a rövidítés egyaránt utal a boldog társadalomra (happy society), a happening és a társadalom kapcsolatára és nem kevés iróniával a boldog szocializmusra is. Ennek szellemében Filko a május elsejei ünnepek alatt olyan akciókat hajtott végre, melyben a közönséget egyfajta ready-made-ként használta, azzal a céllal, hogy kiemelje tagjait a mindennapi létezés monotóniájából. A Transzencendencia sorozat művei emigrálása (1981) előtt készültek, és szorosan kötődnek gyerekkori élményeihez – két klinikai halált élt túl 1945-ben és 1952-ben, az egyiket egy kőbányában, a másikat pedig egy súlyos áramütés után – és a transzcendentális filozófia, kozmológia és metafizika iránt érdeklődéséhez. Kezdetben fehér „szellemalakokkal” helyettesíti a halott Krisztus testét különböző műreprodukciókon (Pável mester oltára – Krisztus siratása – Kassán, a Prado Múzeumban Roger van der Weyden festménye, a Levétel a keresztről), majd a szellemlények befészkelik magukat a művész lakásába, barátairól vagy kiállításairól készült felnagyított fényképeibe. A figurális „kísértők” helyébe a hetvenes évek második felében geometrikus objektumok (kör, négyszög) lépnek, melyek egy-egy szereplő arcát teszik láthatatlanná. A kitakart, elrejtett fejek nem csak a hiányt teszik láthatóvá, hanem a jelenlétet is kérdésessé teszik, emellett radikálisan megtörik a fotótól elvárt hitelesség illúzióját.