Július Gyula: Temperance (1991)

Július Gyula sokszorosított grafika szakon végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ám érdeklődése nem a grafikára, mint műalkotásra, hanem a nyomólemezre, mint tárgyra, illetve a vegyszerekre, fizikai-kémiai folyamatokra irányult. Rácsodálkozott a fémek és savak között spontán zajló reakciók során létrejövő új anyagokra, színekre, felületekre, s arra, hogy a folyamatok egy részét uralni tudja. Mindezzel művészete megnyílt az (ál)tudomány és az alkímia felé, szinte határtalan teret engedve az értelmezési lehetőségeknek. Már maga a mű címe, Temperance (Mértékletesség) is jelentések és utalások kimeríthetetlen forrása. Jelentheti a Július által keresett, formák és anyagok közötti egyensúlyt a képen, illetve az installáció egészén belül; de utalhat a mértékletesség istennőjére is, akit leggyakrabban egy korsóból egy másik korsóba vizet öntő fiatal nőként ábrázolnak; a bádoglemezre helyezett, „beirdalt” korsó osztásvonalai a mértékegységek jelölésének szokásos módját is eszünkbe juttathatják. Az értelmezések körét az Arte poverára jellemző anyaghasználat tovább színesíti: az alkímiában minden anyag tulajdonságokkal van felruházva; az alkímia tudományában nem jártas néző pedig saját élettapasztalataiból meríthet.