Csákány István: Talpra állítás (2008)

Csákány István a kétezres évek elején – művészeti tanulmányai alatt, majd utána is – többször került a „munkás” szerepébe. Megélhetésének biztosítása érdekében építkezéseken, felújításokon vállalt kétkezi munkát, amely tapasztalat későbbi műveiben (például nagyméretű installációiban) nem csak mesterségbeli tudásként hasznosult, de egyfajta elméleti alapot adott ahhoz is, hogy eltöprengjen a munkásosztály és a munkás mai helyzetéről, és ehhez kapcsolódóan a munkásoknak állított emlékművek történetéről és mai aktualitásáról. Az „Emlékmű egy emlékműnek” című köztéri szobrát 2008-ban, a szlovákiai Zsolnán állította fel. A szobor „talapzata” egy a nyolcvanas években épített, túlméretezett közlekedési csomópont megvilágítását szolgáló, de nem funkcionáló, gigantikus lámpaoszlop, melynek tetején daru segítségével helyezte el az önmagáról mintázott, az életnagyságnál kicsit nagyobb, színes műgyanta figurát. A munkásruhába öltözött, munkakesztyűs alak egy valódi napelem-panelt tart a feje fölé: a lámpa a nappal gyűjtött energiát felhasználva éjszaka energiatakarékos módon megvilágítja a 20 méter magasan elhelyezett szobrot. Az akció (illetve az erről készült fénykép) nyomán alkotott fametszet azt a pillanatot ábrázolja, amikor a „valódi” munkások a szobornak nekiveselkedve talpra állítják azt. A háttérben tipikus közép-kelet-európai külvárosi panoráma tárul elénk: panelházak, felüljárók, útjelző táblák – a modernizáció, az urbanizáció mára megszürkült jelképei, maguk is az elmúlt rendszer egyfajta emlékművei. Sz.K.