Imre Mariann: Szív / Heart (2000)

Imre 1991-ben végez a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, és már korai munkáira is jellemző a minimalizmus, a reduktív formaképzés és a faktúra kérdéseinek vizsgálata, a hiány vizuális megjelenítése. Az évtized közepétől készülnek az első hímzett beton művek (Anatómiai kísérlet, 1996) és installációk (Szent Cecília, 1997). 1999-ben elnyeri a Római Magyar Akadémia ösztöndíját. A gyűjteményünkben található, 53 betonszívből álló munka itt készült; a művész az ösztöndíj időtartama alatt minden egyes nap naplószerűen készített egy szívet. A művet a római templomokban látott tárgycsoport, a fogadalmi szívek inspirálták. A szív vörös érrendszere és a tömör, szürke beton összekapcsolásával létrejött művekben egyrészt egybeolvad a sebezhetőség és a törhetetlen szilárdság, az idegen anyagban élő és pulzáló otthonosság, másrészt egymásnak is feszülnek olyan ellentétetek, mint élő/élettelen, hideg/meleg, kívül/belül, férfias/nőies, profán/spirituális. E munka pedig áttételesen megágyaz a 2010 körül induló, időben és témában egyre bővülő sorozatának (A múlandóság rögzítése), melyben a karácsonyfadíszként felbukkanó hímzett szív mellett olyan megfoghatatlan, illékony jelenségek, hétköznapi s egyben szakrális, a percek egymásra rakódó hordalékából kibukkanó „töredékek” rögzülnek, mint a patak sodrásának nyoma a meder kövén, az asztalra hullott virágpor, a karácsonyfa alatt szétszóródott fenyőtüskék.

Dékei Kriszta