Sarkadi Péter a hetvenes évek magyar művészetének kiemelkedő alakja, a Rózsa-kör egyik igen jelentős figurája, aki az évtized végén, 1979-ben leköltözött Egerbe és szinte eltűnt a magyar képzőművészeti életből. Kevés számú művéből még kevesebb található meg hazai közgyűjteményben. A Ludwig Múzeum gyűjteményében eddig nem szerepelt tőle alkotás, pedig az újabb kutatások szerint tevékenysége igen fontos szerepet játszott a hetvenes évek magyar képzőművészetének alakulásában, a pop art reminiszcenciáit felhasználó ugyanakkor konceptuális elemeket is alkalmazó új irányzat kialakításában. „Sarkadi egyik 1975-ös grafikája a Seduxen, az Ásító inassal sokak szerint generációs kulcsműként is értelmezhető, olyan pontosan talál bele a kor hangulatába. Munkácsy képének reprodukciója mindannyiunk rajztankönyvében, de még a vasúti kocsikban is látott, unalomig ismert darab volt. Az izgalom hiányának szimbóluma, a kor eltompított, álmos hangulatát precízen mutatja be.” (Tóth Árpád)