Német Ilona videómunkájának narratívája könnyen leírható, majdhogynem banális; egy nő reggeli rutinját mutatja be, hétköznapi környezetben. Megreggelizik, elolvassa az újságot, majd vásárolni indul. Mindezt egyfajta közönnyel teszi, ami azonban éles ellentétben áll a videó egy különös elemével, mégpedig két maszkos, kommandós ruhába öltözött testőr folyamatos jelenlétével. A műben megjelenő kétértelműség nemcsak a hétköznapi és a különös mellérendeléséből, de egyben a testőrök mindenütt jelenvalóságából is ered, hiszen folyamatos jelenlétük oka rejtve marad. A néző semmilyen támpontot nem kap, hogy eldöntse, azért vannak-e ott, hogy megvédjék a nőt valamilyen erőszaktól, vagy, hogy ellenőrizzék. Paradox módon, az őrök az erőszak szimbólumai, holott létük elvileg az emberek testi épségének védelmét szolgálja. Az erőszak láthatatlan forrása még fenyegetőbbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a nőt még saját otthonában is védik és ellenőrzik, azon a helyen, amelyet, talán tévesen, minden helyek legbiztonságosabbikának tekintünk. (Timár Katalin)