Reigl festészete 1957 után Franciaországban bontokozott ki, és vált nemzetközileg elismertté. Emigrációja kezdetén a szürrealista mozgalom fogadta be, azonban művészeti fejlődésére a nonfiguratív festészet is jelentős hatást gyakorolt. A Prelúdium mint folyamatmű (déroulement) megőrzi, folytatja a szürrealista automatikus írás technikáját, ám célja nem tudatalatti folyamatok kontroll nélküli megjelenítése, hanem írásszerű festői gesztusok segítségével zenei struktúrák megidézése. A mű címe is arra emlékeztet, hogy e művei létrehozása során klasszikus zeneszerzőket (Mozart, Bach, Beethoven) hallgatott, és azok hatására megpróbálta festői eszközökkel vízszintes sorokba rendezve visszaadni a hallott zenei struktúrákat (ld. prelúdium, toccata, kantáta, fúga, rondó stb.). Az így létrejövő, több sorban kibontakozó, zenei indíttatású automatikus írás adja képei alapstruktúráját, amelyet nagyobb felületekkel kombinál a vásznon. Műve kiindulópontja a nyers, alapozatlan, keret nélküli és a falra rögzített vászon volt; e felületen hozta létre az írásra emlékeztető gesztusokat. Új eszközöket is bevetett, jelen esetben egyszerű konyhai szivacsot darabolt fel és áztatott festékbe, hogy annak segítségével mázolja fel a „zenei írás” tömbjeit. Erősen olajos, víztaszító festéket használt a szkripthez, majd a vásznat a földre fektetve, gyakorta mindkét oldalát több rétegben, festői felületekkel, eltérő karakterű anyagokkal (vízfesték, olaj stb.) dolgozta át, amelyek együttes hatásaként állt elő a kép.
Készman József
