Szotyory legtöbb képe valamely egykor volt élmény, benyomás feldolgozása, gyermekkori emlékek és filmjelenetek azonos rangú megidézése. Festményeinek ezen túl visszatérő témái vannak, amilyen a park témaköre is, de tájképek, női aktok, parkok, szobrok ismétlődően szerepelnek munkáin. Viszonylag korlátozott koloritból álló, közvetlen egyszerűséggel visszaadott képei sohasem elsődleges élmény leképezésére szolgálnak, hanem többnyire másik médium (fotó, film, videó) hatásaként létrejött alkotások. A mediatizáció áttétele nem csökkenti a benyomás intenzitását: képek, jelenetek, stillek merevednek ikonikus alakzatokká a festő képi emlékezése nyomán. A több változatban megfestett park az emlékezés helyszíne, amelyben konkrét és képzeletbeli találkozik: a jelenet egyszerre idézi fel a festő gyermekkorának kolozsvári parkrészleteit, valamint a Tavaly Marienbadban (Alain Resnais, forgatókönyv: Alain Robbe-Grillet, 1961) című film gyönyörűen rendezett francia-parkját. A francia újhullámos mozi a filmtörténet egyik klasszikus darabja, a nyitott történetmesélés példája, ahol a rejtély nyomasztó jelenléte hatja át a vásznon a gyógyszállóként működő barokk luxuskastély allée-ját. A kamera sokszor időz a mellvéd mögül előbukkanó vágott bukszusok és az utat szegélyező fák perspektivikus rendjén, mintha csak a labirintusszerű emberi viszonyok kereteként szolgálna. Szotyory festményén a táj és a kert elemei feloldódnak, a merev tárgyi lét az emlékezés lágyságának adja át helyét, ám a struktúra megmarad, és a kevés eszközzel érzékeltetett park szürkébe játszó zöldjei egyszerre sugároznak hátborzongató és megnyugtatóan ismerős érzést.