Katyerina Liszovenko a kijevi Nemzeti Képzőművészeti és Építészeti Akadémia festő szakán végzett, jelenleg Ausztriában él. Festészete az ukrán naiv művészeti hagyományban gyökerezik, de tudatosan használja a szocialista realizmus formanyelvét, kompozícióin mitológiai alakok és a keresztény ikonográfia szimbólumai egyaránt felismerhetőek. A 2010-es évek változó politikai és társadalmi időszakában festészeti nyelve a szovjet örökségtől és ideológiai befolyástól való elszakadás, a kulturális, társadalmi és művészeti függetlenedés mentén formálódott. Ukrajnából való elmenekülése óta festményei a háborús valósággal, annak személyes és tágabb történelmi perspektívából való értelmezésével foglalkoznak. Képeinek leggyakoribb témája a nők és gyermekek ellen elkövetett erőszak, az ártatlanok szenvedése, az elidegenedés és a generációs trauma következményei. Festményeinek szereplői hibrid lények, félig ember, félig állatfigurák, aki emberi mivoltukban sérülnek, állattá degradálódnak a háborús erőszak testi és lelki megrázkódtatásai következtében. Az áldozatokkal szolidaritást vállalva, a gyászolókkal együtt szenvedve és a háború brutális megnyilvánulásai ellen szót emelve alkotásai egyszerre aktivista kiállások és filozofikus kommentárok, melyeket a közösségi médiában megosztva arra használ, hogy az emberi sorsokról beszéljen. Kindergarten című festményén a most felnövekvő generáció élni akarása és az azt lehetetlenné tevő háborús körülmények (sötét égbolt, kietlen, lepusztított táj) abszurditása sűrűsödik. A maradást, az elmenekülést, a halált és az életre ítélést egyaránt trauma kíséri, mely súlyos teherként nehezedik az ukrán nép minden generációjára.
Popovics Viktória