Trockel Rosemarie: Öröm (1988)

Rosemarie Trockel a nyolcvanas évek elejétől fogva készít ún. „kötött festményeket“. Érdeklődése − a számítógépes tervezés és a gépi kötés lehetőségeit kiaknázva − fokozatosan vezette a nagyméretű, keretre feszített munkákig. Technikaválasztása nem csak a hagyományos művészeti kánonba való besorolás ellen lép fel, hanem társadalomkritikus gesztus is. A kötést mint tradicionálisan nőinek tartott, kézműves, és így alulértékelt technikát transzponálta, amikor – a warholi szerialitást megidézve – a sorozatgyártott, futószalagon készülő új világrendhez igazította. Egyéni kézjegyének nyomát mellőzve, a gépi kötéshez nyúlt. Míg más munkáin nagyhatalmi szimbólumokat, vagy globális márkajeleket sokszoroz meg, az Öröm című alkotásán a delfti kék-fehér csempéket idéző mintázat alatt a Freude (Öröm) felirat fordítva, csak tükörolvasással értelmezhető. A gazdag, polgári lakásbelsőt felidéző, dekoratív kerámiamotívummal azt a kispolgári, hamis, a nőket a szakmai- és magánéletükben is a „négy fal közé“ utaló szemléletmódot kommentálja, mely német területen még a nyolcvanas évek végén is jellemző volt. O. K.