A svéd származású, ma is aktív amerikai pop art művész érdeklődésének középpontjában a tömegkultúra és a mindennapi élet áll. Fiatal korában tudatosan gyűjti a nagyvárosi utcák hulladékát és az olcsó holmikat. A hatvanas évek elején hétköznapi tárgyakat, árucikkeket és ruhákat formál meg gipszbe mártott és drótszerkezetre rakott muszlincsíkokból. Ezek az elemek alkotják a Fehérneműs pultot is. A korabeli női fehérneműket imitáló, ragasztóba és gipszbe mártott rongyokat Oldenburg rikító színű ipari zománcfestékkel keni be. A művész ironikusan utánozza egy bolt erőfeszítéseit, hogy vonzóan tálalja árucikkeit. A ragaszóba merevedett és festékkel összekent alsóneműk azonban inkább riasztónak és szánalmasnak tűnnek. Az eredeti állapotukban erotikus jelleggel bíró, közönséges ruhadarabokat Oldenburg „használhatatlanná” teszi; nem azért, hogy műtárgyakat készítsen, hanem hogy feszültséget keltsen a tárgy múzeumi léte és harsány mindennapisága között. Hitvallása szerint ugyanis „a művészet nem arra való, hogy múzeumokban gubbasszon a valagán”. Ü.K.