Valerie Jaudon egész munkásságát annak szentelte, hogy újabb és újabb nézőpontból újragondolja az absztrakt festészetet. Bár elsősorban a Pattern and Decoration és a posztminimalizmus irányzatához sorolják, számos más műfajban is kipróbálta magát, így a feminista mozgalomban, a folyamat- és gondolatművészetben is. Jaudon festményein ritmikusan, strukturálisan váltakozó – egymást keresztező, egymásba gabalyodó – geometrikus mintákat létrehozó vonalhálózatokkal kísérletezik. Az egymást átfedő motívumok olyan komplex képeket eredményeznek, melyek összetett mandalákat vagy nehezen megfejthető vizuális rejtvényeket alkotnak. De ha vesszük a fáradságot, és eltöprengünk Jaudon vizuális feladványain, a vonalak lassan rendezett szimmetriává oldódnak, és ezt a rendet megerősíteni látszik, hogy Jaudon egy szigorúan behatárolt színskálából építkezik, ami letisztult geometrikus, már-már monokróm munkákhoz vezet. A művész mindent átható díszítőmotívumai nem hierarchikusan épülnek fel, mivel feministaként a fehér férfi művész hegemóniájával szembehelyezkedve társadalmi szempontból utasítja el a hierarchiát. Valerie Jaudont a keleti kultúrák inspirálták: Londonban és Mexikóban folytatott művészeti tanulmányokat, bejárta Európát és Marokkót. Festményei dekoratív elemei a gótikus és románkori boltíveket idézik, de eszünkbe juttatják a keresztény kultúra egyéb építészeti formajegyeit és az iszlám díszítőművészetet is.
Jan Elantkowski