Ha létezik igazi mém a kortárs képzőművészet világában, akkor Szabó Eszter komoly pályát befutó munkája, a Nagymamám, Zalai Imrémé találkozása David Bowieval (1998) mindenképpen annak tekinthető. Az alkotót gyerekkorának meghatározó élményei a magyar vidékhez, Tapolcához kötik, ahol nagymamája élt. Zalai Imréné született Mangold Irma háborús özvegy volt, akihez rendszeresen jártak megrendelői, barátnői. Szabó a fájdalommal átitatott életöröm, a létért való küzdelem mindennapjaiban fedezte fal a maga számára a varrást, és a főzést mint a hétköznapi kreativitás médiumait. A falvédőn a szabó-varró nagymama, és a kortárs popzene ikonikus sztárja, Bowie képzeletbeli találkozása jóval több, mint egyszerű vágyteljesítő gondolatkísérlet. Személyükben két világ, a hétköznapi magyar rögvalóság és a kozmopolita egyetemesség találkozik egymással a kreativitás paradicsomában, hiszen mindketten alkotók. Bármennyire is abszurd, mégis magától értetődik a jelenet, ahol a csillaglény Bowie segítőleg az idős asszony szatyra felé nyújtja kezét. Szabó Eszter Ágnes Bowie halála után megalkotta a történet folytatását (Amikor nagymamám, Zalai Imréné találkozott David Bowieval), amely az azóta szintén elhunyt művész halálával újabb dimenzióba helyeződik a felhők felett.