A kortárs képzőművészek egy újfajta történeti gondolkodás jegyében gyakran nemcsak közvetlenül kortárs művészeti kérdésekkel foglalkoznak, hanem a művészettörténetre vonatkozókkal is. Tót Endre ismert sorozatában jelentős gyűjtemények híres festményeinek „parazitájaként” hozza létre a maga műveit (Muskétás, 1999). Tót „hiányzó” festményei kizárólag az eredeti mű méretét, címét és technikáját jelenítik meg anélkül, hogy magát a képet bármilyen más formában reprodukálnák. A híres mesterművek esetében azonban az a tény, hogy nem látjuk sem az eredetit, sem a másolatát, nem szab gátat annak, hogy felidézzük a művet, mivel az a művészeti intézményrendszer működésén keresztül (azaz a művekre vonatkozó szakirodalom, kiállítások és reprodukciók hada révén) korábban már emlékezetünkbe vésődött.
Timár Katalin
