PINTÉR GÁBOR annak a fiatal festőgenerációnak a tagja, akik a hagyományos festészeti kánonnal szakítva a festészettől addig távol álló képi elemeket, képalkotó technikákat alkalmaznak. Műveiben mind a mozgókép, mind a gyors grafika formavilága teret kap. A festészet lényegét a reprezentációs attitűd tagadásában, festő és festészet új szerepvállalásában fogalmazza meg, egyben felvetve azt a kérdést, hogy szükség van-e festészetre? Festményei hagyományos technikával (olaj, vászon) készülnek, de emellett papíralapú és installációs művekkel is foglalkozik. Alkotásain nagyon fura, mondhatni excentrikus figurák jelennek meg, és bár közel áll a karikírozó ábrázoláshoz, képi szcenáriói jelenünk társadalmi tablói, életképei vagy nagy horderejű antik allegóriák szatirikus megjelenítésben. Erőteljes gesztusokkal festett figurái szabad asszociációkkal kapcsolódnak a képek történeteibe. A mesélés folyamatának ábrázolása elementáris tényezője munkásságának.