FODOR különleges művészetének esszenciája a tárgyiasult irónia; műveiben a véletlen egybeesések, az érzékelés, illetve a látás kreatív kutatása találkozik. A sokszorozás és változtatás folyamatait is a művészet szabadságával kezeli, anyagot vált: gyémántból gumit, csokoládéból plexit vagy betont, karácsonyfából lámpatartót, szögesdrótból burát újít, illetve az egyedit megsokszorozza, ezért a többszörözés folyamatának aktív részese és alakítója. Számára ez akkor nyer értelmet, ha az ismétléssel az eredeti elveszíti tartalmát és jelentését, így szó szerint mű-tárggyá változik. Az objektumok ilyen átértelmezése és újrakontextualizálása művészetének alapját jelenti. Fodor design és anti-design mezsgyéjén álló művei játékosak, mögöttük számos jelentéssík bújik meg. A műről az alkotó így ír: „Ez a darab köztéri szobormodell, azonban ebben az esetben a horizontális mozgás helyett a hangsúly a függőleges kitörésre esik. A táj, az ég és a szobor közti áttűnések, valamint az alapzat és a horizont viszonyai mellett az emelkedő növekedés (pl. növények, felhőkarcolók) formai elemei érdekeltek”.