Ondak Roman: Meghosszabbított álom (1996)

A polcokon sorakozó könyvek Roman Ondak Meghosszabbított álom című installációjában formalinnal teli, légmentesen lezárt tartályokban úsznak, mintegy a hozzáférhetetlen, de legalábbis „újraélesztésre” váró tudás szemléjeként. Ezek az irodalmi tudáselemek – legyen az Stevenson, Baudelaire, Dosztojevszkij, Kafka, Brecht, Pessoa vagy Borges – lenémítva szunnyadó emlékezet gyanánt idézik fel a szerverfarmok polcain sorakozó adattárolókban lappangó tudást. A mindenfajta technológiai referenciát, illetve digitális folyamatot vagy tartalmat nélkülöző installáció mégis távoli visszhangja valaminek, ami bármely történelmi katasztrófa során bekövetkezhet: az információhoz, a világot felépítő – irodalmi vagy egyéb – tudás alapján történő tanuláshoz és megértéshez való hozzáférés elakadásának. Kétségtelen, hogy napjainkban a hálózattól való teljes elszakadás ártana a tudáshoz való hozzáférésnek – bár ugyanez a kapcsolat eleve árt annak azáltal, hogy különféle vegyes tartalmakat kever bele és prezentál azonos fontosságú­ ként, amivel bizonyos fajta, a digitális világra jellemző, egyszerre ideologikus és vizuális/anyagi „ellaposodás” jár együtt. Miközben a Meghosszabbított álom konkrét tudásanyag megőrzésére tesz egyfajta javaslatot, vajon ne vonjuk­e kérdőre saját magunkat is alvajáró adataink kezelésével kapcsolatban, melyek egyre inkább kicsúsznak a kezünk közül?

Roman Ondak (sz. 1966) 1988–1994 között a pozsonyi Képzőművészeti Akadémián tanult, közben 1991­ben a perugiai Képzőművészeti Akadémia, 1993­ban pedig a pennsylvaniai Slippery Rock University hallgatója volt, 2004­ben a Kitakyushui CCA­n tanult. 1999– 2000­ben megkapta a zürichi Collegium Helveticum ösztöndíját, 2007­ben a berlini DAAD­ösztöndíjat, illetve a nizzai Villa Arson rezidense is volt 2010­ben.

Roman Ondak jelenleg Bratban él és dolgozik.