Az ún. lentikuláris, térhatású technikával készült képen egy fiatal férfi portréját látjuk, nyakában aranylánccal. A szemlélő nézőpontjától függően a nyakláncon függő medál hol keresztet, hol Dávid-csillagot formáz; így a néző mozgása révén apró, de nagyon fontos változás történik a képen. Az ún. „kacsintós pénztárca” a hetvenes évek jellegzetes, hibrid terméke volt: a Nyugaton beszerzett, különleges képeslapokat vállalkozó szellemű kisiparosok hegesztették olcsó műbőr pénztárcákra, majd vásárokban, trafikokban árulták. A korábban a giccshez kötődő, populáris technikát Beöthy Balázs a kétezres évek elején egy időszerű társadalmi probléma tömör vizuális megfogalmazására használja: a felekezethez való tartozás, a vallási identitás megjelenítésére, vagy még inkább: a különbség hangsúlyozására, amely adott történelmi szituációban hatalmas jelentőséggel bír. A szocialista időkben Magyarországon tabutémának számító vallásosság újbóli feléledése, a hit és az egyház átalakulása, és különösen a történelmi traumákkal terhelt zsidó identitás kifejezése, megélése – csakúgy, mint keresztény és más értékrendek viszonya – napjaink egyik egyre fontosabbá váló kérdése. Sz.K.