Gulyás Gyula, szokatlan módon, konceptuális vonásokkal rendelkező konstruktivista-minimalista szobrászként tűnt fel, a hagyományos téma és technika később, 1975-ben egy Vilt Tiborról készült portréval jelent meg életművében. Művészek fotó, illetve festmény alapján készült portréit 1984-ben mutatta be egy Hencze Tamással közös tárlaton, amelyen már szerepelt az utóbbi évtizedekben állandósult Monroe-tematika is. Az Andy Warholt is foglalkoztató „női ikon” alakja jellegzetesen pop art téma. A Ludwig Múzeumban 1997 óta őrzött Marilyn Monroe gipszből készült – hasonlóan Gulyás portréinak nagy részéhez –, és egyértelműen a Monroe-rejtély megoldásának szolgálatába állította az anyagot: a nőalak titokzatos, mítoszépítő, gyakran hangoztatott erotikus kisugárzását dolgozza föl. Gulyás Monroe-val foglalkozó munkáiból 1990-ben rendezett egy külföldi kiállítóhelyekre is eljutott tárlatot a Műcsarnok a Dorottya Utcai Kiállítóteremben.