Az egykori Jugoszláviában, Vajdaságban született Szombathy a Bosch + Bosch elnevezésű progresszív művészcsoport alapító tagjaként kezdte pályafutását. A hetvenes évek eleje óta foglalkozik költészettel, mail arttal, performansszal és alkalmazott grafikával, több művészeti folyóiratot is szerkesztett. 1972. május 1-jén Budapesten megtartották a szokásos ünnepi felvonulást: a dolgozó nép képviseletében százezrek vonultak el a Dózsa György úti dísztribün és az ott integető Kádár János előtt, hogy aztán tábláiktól és egyéb kellékeiktől megszabadulva sör és virsli mellett lazítsanak a Városligetben. Szombathy Bálint akciója ezután vette kezdetét: egy Lenint ábrázoló felvonulási táblát megszerezve bolyongott tovább Budapest utcáin, házfalak és kerítések előtt meg-megállva, betévedve egy bérház udvarára. Szombathy a nagy októberi szocialista forradalom vezérét ábrázoló táblát saját akciójához kisajátítva mintegy kiemelte Lenint eredeti közegéből, hogy egy másik kontextusba helyezze át. A jól ismert szimbólum hirtelen más fénytörésbe került: egy privát művészeti demonstráció eszközeként szembesült a reménytelenül szürke és nyomasztó „létező szocializmussal”, mely éles ellentétben állt a színes, hamisan optimista május 1-jei parádéval. Sz.K.