Életünk attribútumává vált a minden társadalmi szférában jelentkező specifikáció. Szakosodunk, szétforgácsolódunk. Pedig ki ne szeretné birtokolni az Egyet, ki ne szeretne a világgal közös sorsot vállalni? Éppen ezért irigylésre és csodálatra méltó Gellér B. István vállalkozása. Gellér B. megszállottan keresi egy létezhetett-volna-kultúra, a Növekvő Város “örökségét”, de nem a valódi archeológusok módján; saját képzeletéből, történelmi-társadalmi tapasztalataiból, a gyermekkori álmaiból, vágyaiból “építi fel” a Város romjait, olyasmit üzenve ezzel nekünk az Aranykorból: jelenünkben csak a töredék, a töredékesség lehet teljes. Számos képzőművészeti kifejezésmódot, anyagot emel be “projektjébe”, de még ennél is tovább megy, mivel az irodalmat és magát a tudományt, a tudományos gondolkozást is a művészi munka szolgálatába állítja. Joggal nevezhetjük Gellért B. Istvánt a romok építőjének. Gellért B. István kalandos vállalkozása több mint húsz éve kezdődött, míg előtte formai kérdésekkel foglakozó geometrikus, neokonstruktivista grafikákat, festményeket, kerámiákat készített. Gellér Makett-je a Növekvő Város-ban talált különös épületszobrainak egyike. Ez az információ a mű szerves részét képező pszeudo régészeti feljegyzésekből, előadásrészletekből, térképekből tudható, miként az is, hogy a Növekvő Várost magát, mely csigaházszerűen épül felt, és annak spirálvonalát követve növekedett, egészen más építészeti stílus jellemezte, mint a maketteket. S. J. Robin szerint a makettek csak az építészeti ideák közvetítését szolgálták. Az épületszobrok szerkezete, arányai egyébiránt az ókori építészet grandiózus vállalkozásait juttatja az eszünkbe. Hallatlan szakmai biztonság, felkészültség árad a formákból, míg a már említett arányok és méretek a lehetetlent nem ismerő hatalomról, munkáról, no meg egy önbizalommal teli kultúráról beszélnek. A geometrikus tartófalak tömbjéből, melynek egyhangúságát lépcsőrendszerek bontják meg, hatalmas tojás-kupola emelkedik ki, a geometrikus és az organikus szép egységét adva ezzel. A makettet tartó lap aljáról egy ingasúly, a Leleten is különös hangsúlyt kapó, háromszögformákból megszerkesztett világóra (?) közepére mutat. (A háromszögek a trianguláris írás írásjegyei.) A Lelet feltehetőleg egyszerre bírt díszítő és szakrális funkcióval. Ott látjuk a trianguláris szöveg mellett a Nagy Csigát is, a Város előképét. A dokumentumokat olvasgatva a Növekvő Város története mellett kibontakozik előttünk egy másik, legalább ilyen izgalmas sztori is: a kiváló képességű régész és felfedező, Samuel. J. Robin és hű társa, segítője, Stevan „Sadeye” Sayatovich története.