A különféle kulturális tárgyak reciklálásának és a rekontextualizálásának váratlan hatásaira épít Zbigniew Libera munkája. Kiindulópontként a híres és népszerű gyerekjátékot, a Legót használja, amely a közvélekedés szerint végtelen lehetőségeket magában rejtő, kreatív játék, ráadásul ebben az egyik legrégebbi hagyományokra tekint vissza. Libera meglepő módon kizárólag már létező vagy csak minimálisan módosított elemeket használ fel művében, amelyekből az ő verziójában egy koncentrációs tábort lehet felépíteni. Libera pesszimista, anti-utópisztikus olvasata nem feltétlenül csak a náci múltra vonatkozik, hanem a mai helyzetre is, amikor a Lego kétféle használatának eltérése a véletlenszerű tényezők és tudatos döntések közti esetleges közjáték eredménye. Azt mutatja be, hogy még egy ilyen ártatlannak és pozitívnak tűnő játék esetében is mekkora szerepe van a választás momentumának.
Timár Katalin