Pályája kezdetén MÉHES a szürnaturalista csoporthoz csatlakozott, majd konceptuális műveket, fotókat és akciókat készített. 1969-ben a II. Iparterv-kiállításon bemutatott alkotását (Hétköznap) tartják a magyar fotórealista festészet első művének. Langyos víz című sorozata 1970-ben indult: a hiperrealista képek kiindulópontja egy a hajdúszoboszlói gyógyfürdőből kapott képeslap volt – később a művész az egész sorozatot megvette. A szenvtelenül és távolságtartóan megjelenített alakok kompozíciója nem csupán az élet egy pillanatának állított emléket, hanem ironikus és szomorkás módon a Kádár-korszak punnyadt világának is. A címadásban rejlő kettős jelentés miatt „lehetetlen volt nem a lágy diktatúra kemény kritikájaként értelmezni őket”. A sorozat a magángyűjtők körében is nagy sikert aratott, talán ezért nyúlt vissza többször is a témához a hetvenes években. A gyűjteményünkben található mű az 1973-ban készült Langyos víz III. című festmény bal oldali részletét emeli ki, miközben a színvilágon is változtat: a fényképekre jellemző szürkés-fekete és barnás tónusok helyébe finomabb és egynemű halványkék derengés lép. A mű csak látszólag befejezetlen (hisz Méhes aláírta), inkább szándékosan felfedi Méhes munkamódszerét, a valóságnál is valóságosabb képek készítésének módját (előrajzolás). A technika leleplezése jelzi, hogy a művész akkorra már eltávolodott a hiperrealizmus ezen formájától.