Az Erdély Miklós Indigó csoportjához kötődő, a nyolcvanas években Böröcz Andrással és Révész Lászlóval közösen készített munkáiról, performanszairól, egyéni hangú festményeiről, abszurd és groteszk iránti érzékéről, az Élet és Irodalomban hétről-hétre megjelent rajzairól, underground zenei tevékenységéről ismert Roskó Gábor Hollandiában készült installációja 1998-ban vásárlással került a Ludwig Múzeumba. A kerámiát mint médiumot Roskó a kézműves hagyományokkal, a tradícióval, az anyaghoz való kötődéssel és a vele való harcolással a festészetből, illetve egész életművéből ismert szemlélettel összhangban használja. Antropomorfizálja és átszellemíti a tárgyakat A középbirodalom… c. installációján, amely az archaikus, Egyiptomra jellemző szimmetriát modellálja, ahogy ezt a munka főcíme is hangsúlyozza. A kerámiatárgyak a technika és a technokrata szemléletmód eszközei, az archaikus gondolkodásmóddal szembehelyezkedő, minden emberi tevékenységhez külső „szakértőt”, avagy gépet segítségül hívó modern civilizáció kultusztárgyainak ironikus megjelenítései, olyan „leletcsoport”, amely a jövendő képzeletbeli régészeinek áll majd rendelkezésére a modern civilizáció emlékeinek megfejtésekor.