Eduard Steinberg orosz festő, filozófus és aktivista, az orosz avantgárd második generációjának egyik legismertebb képviselője. Költő, műfordító és képzőművész apját, Arkagyij Steinberget nem sokkal fia születése után letartóztatták, és a Gulagra száműzték. 1954-es szabadulása után a család vidékre, Tarusza városába költözött. Steinberg nem részesült formális művészeti oktatásban, apja útmutatásával és autodidakta módon tanult festeni. 1962-ben Moszkvába költözött és a nonkonformista művészek körének aktív tagja lett. Az 1970-es évektől bontakozott ki egyéni geometrikus stílusa, mely az orosz avantgárdra vezethető vissza. 1981-es „K. S.”-hez (Kazimir Malevicshez) címzett levelében a fekete négyzettel kapcsolatos asszociációira világít rá: „Isten halott – állítja Európa. Ez az Istentől való elfordulás időszaka – állítja Oroszország. Úgy gondolom, a fekete négyzet a végső elfordulás Istentől, a művészet médiumán keresztül kifejezve. […] Nyilvánvaló, hogy te is arra születtél, hogy emlékeztesd a világot a geometria nyelvére, amely alkalmas a tragikus némaság kifejezésére. Pitagorasz, Platón, Plótinosz és a korai keresztény katakombák nyelve. Számomra ez a nyelv nem univerzális, de megtalálni benne az igazság és a transzcendens iránti vágyakozást.” Az 1979-es Kompozíció című festmény is az avantgárd egyfajta „melankolikus emléke”: az éles kontrasztok és erőteljes színek itt finom árnyalatokká szelídülnek, a tájképre emlékeztető kompozíción a geometrikus elemek mint a valóságos formák szimbólumai jelennek meg. Az 1990-es évek elején Steinberg előbb Münchenbe, majd Párizsba költözött; 2012-ben itt hunyt el.
