Altorjay Gábor (1946, Budapest) neve elsősorban az első magyarországi happening egyik szerzőjeként ismert (Szentjóby Tamással: Az ebéd. In memoriam Batu Kán, 1966). A hatvanas évek első felében költőként indult, majd teológiát tanult, és lengyelországi idegenvezetőként dolgozott. A hazai művészek (többek között Weöres Sándor, Füst Milán, Végh László és Erdély Miklós) társaságában szerzett tapasztalatok, valamint lengyelországi művészeti élményei hatására új, „anti-művészeti” műformákig jutott el. A képzőművészet és az irodalom határterületén álló kollázsait 1967-es disszidálásakor magával vitte Németországba, ahol pár darab a Sohm-gyűjteménybe került (ma: Staatsgalerie, Stuttgart). A hazai nagyközönség a Ludwig Múzeum által megvásárolt 15 darab révén ismerkedhet meg ezekkel a happeningek struktúrájával is összefüggésébe hozható művekkel, amelyek műfaji különlegességük mellett a korabeli vizuális kultúra és a „pop-gondolkodásmód” lenyomatai is.