„Műveim témája a politika nyelvezete, illetve ennek megjelenési formái a hétköznapi életben.” Ebben az 1984-es idézetben Stilinović a manipuláció eszközeként beszél a nyelvről. A festészettől az akció, az objekt, a fotó, a művészkönyv felé elmozduló Stilinović gyakran alkalmazta a kollázstechnika és a kivágás eszközét műveiben a dada és az avantgárd mozgalmak művészeti és társadalmi elképzeléseire utalva, ahol az ideológia, a művészet és a hétköznapiság ugyanúgy áthatotta egymást, mint a korabeli Jugoszláviában. Több kollázst is készített kivágott újságokból, papírpénzből, fotókból, ahol a kép eredeti jelentését az elemek közötti disszonanciával játszva manipulálta. A Kiemelve a tömegből című művében egy köztér hétköznapi fotójából vágott ki néhány részletet. A hiány többféle módon értelmezhető e kelet-európai kontextusban született munkában. Utalhat a propaganda és az informális közbeszéd közötti ellentmondásos helyzetre, de felmerülhet a művészeti alkotások felől döntő cenzúra tevékenysége kapcsán is, amit Stilinović is megtapasztalt. A madártávlatú nézőpont az állambiztonság működésére és annak fontos eszközére, a megfigyelésre emlékeztet. A diktatúra fenntartásához szükséges volt a kontroll: az ellenzéki gondolkodásúak, a fiatalok, a művészek állandóan fókuszban voltak, de a megfigyelők bárkit kiemelhettek a tömegből, ha veszélyesnek tűnt az államszocializmusra, miként ezt a cím is sugallja. De eszünkbe juthatnak traumatikus történelmi események is, amelyek az egyéni-családi sorsokban okoztak pótolhatatlan hiányokat, így a mű az érzelmeken keresztül is megérinti nézőjét. Üveges Krisztina