SZALAY PÉTER apró pszeudó-nippje egy 2014-ben készült sorozat egyik darabja. A kvázi-szobrok témái nem a kispolgári giccsmementók világából táplálkoznak (nincsenek köztük szerelmes hattyúk, bánatos őzikék, macskacsalád vagy eszegető mókus), inkább különös, tükröződő életképeket (kislányt vizslával, kisfiút nyúllal vagy két szürke marhát) „ábrázolnak”. Az alakok tengelyszimmetrikusan sziámi ikrekként „összenőttek”; a szürke marhák például a fejüket is elvesztették a megkettőződés közben. A műanyagból készült, de az autófestékre rávitt lakkréteg miatt porcelánnak tűnő nipp-mutáns (szürkemarha-duplikátum) mögött a falon egy Rorschach-teszt látható. A szobor és a svájci pszichiáter által kifejlesztett tesztábra kettőse a geometria és a pszichológia egy-egy „sarokkövére”, a látás mechanizmusára és ezek paradox kapcsoltára utal. A tengelyszimmetrikus, azaz az ember zsigeri esztétikai érzéke szerint kellemes ábrák vagy testek (például a kör, a gömb, a négyzet vagy kocka) a tökéletesség érzetét keltik, de ilyen ábrákat használnak a korábban tudományosan elfogadott, elsősorban pszichés problémákkal küzdő egyénekre kifejlesztett teszten. Viszont a teszteljárás hitelességi problémákat hordoz, mivel a teszt eredménye nagyban függ a kérdező/ kiértékelő személyétől, azaz, hogy miként „látja” páciensét. A pszichoszomatikus vagy neurológiai okból létrejövő kettős látás betegsége egy olyan zavar a látás mechanizmusában, amikor az általunk látott két valóságszegletet (kettős látványt) az agy nem transzformálja át egyetlen térbeli képpé, hanem szellemképesen egymásra vetíti, vagy egyszerre mindkettőt mutatja. Akkor miért is hiszünk a szemünknek?