1991-ben született meg e mű vázlata, melynek alapját egy csaknem tíz évvel azelőtti szupernyolcas felvétel adta, melyen egy kislány játszik egy kertben. A művész célja az volt, hogy megjelenítse a környezetét felfedező kisgyermek figyelmét, kíváncsiságát, és ehhez egy matematikai számításokon és számítógépes modellezésen alapuló, új típusú perspektívát dolgozott ki, az úgynevezett „vízcsepp-perspektíva-rendszert”. Ez a perspektíva a megszokott reneszánsz perspektívával szemben – mely egy privilegizált, fix pontból ábrázolja a világot – folyamatosan változik; a világ egyfajta gömbként veszi körül a középpontban elhelyezkedő szemlélőt, a kisgyermeket. Ennek az innovatív gömbperspektívának a kidolgozása és a téma költőien finom ábrázolása tette máig maradandóvá Waliczky e korai művét, melyet 1992-93-as rezidenciaprogramja során, a németországi ZKM-ben hozott létre. A forradalmian új szemléletű animációt egy japán szaklap beválasztotta a 20. század 100 legfontosabb műve közé (Toshio Iguchi: „THE 20th CENTURY 100 ART MATRIX”).