Tót Endre pályája a hatvanas évek elején indult, ebben az időszakban festészetében az amerikai absztrakt expresszionizmus és gesztusfestészet hatása érvényesült. Az erőteljes, szabad gesztusokat hordozó festmények mellett a finomabb, líraibb kalligráfiával kísérletező tus- és ceruzarajz-sorozatokat is készített. A hatvanas évek végén fordulat következett munkásságában, a korábban a kollázstechnika kapcsán látóterébe került pop art, a hard edge és a minimal art világa felé. Az évtized végén részt vett a legendás Iparterv kiállításokon (1968–1969) is. Tót 1969–1970-ben több olyan művet festett, melyek letisztult geometrikus elemekből, csíkokból s hétköznapi, közönséges tárgyak sablonos formáiból épültek fel. Ezt a korszakát jól jellemzi a múzeumunk tulajdonában lévő Kalapok (1969) című festménye. A festésmód és az ecsetkezelés személytelenebbé vált, ezek a képek már jelentős változást mutatnak a korábbi, expresszív gesztusokat hordozó munkáitól. Bár az élénk, erős színhasználat megmaradt, dominálnak a keveretlen színek, míg végül a hetvenes években, a festészetet feladva, konceptuális művészettel kezd foglalkozni.