Szűcs Attila festményei gyakran készülnek fotók alapján, ám stílusa távol áll a fotórealisztikus hűségtől. A homályba vesző, életlen részletek, az átfestett, rejtett motívumok, a szín- és fényeffektusok titokzatos, helyenként nosztalgikus, máshol kísérteties hangulatot kölcsönöznek képeinek. A Játszótér éjjel című festmény közepén a hatvanas-hetvenes évek tipikus játszótere sejlik fel: homokozó, körülötte néhány jellegzetes pad – öntött betonlábakon pirosra festett fadeszka. A társadalmi utópiák beteljesítésére épült lakótelepeken új generációk nevelkedtek, a panelgyerekek délutánonként együtt lógtak a házak közti játszótereken. A lakótelepek egykori telepesei mára megöregedtek, a gyerekek felnőttek, a házak felújításra várnak. A szinte elpusztíthatatlan bútorokat csak a játszóterek EU szabványosítása, 2004 után kezdték lecserélni, a vascsőből készült mászókákkal, csúszdákkal és rakétákkal együtt. Szűcs Attila az egykori szocialista játszótér kollektív emlékezetét különös hangulatú, álomszerű éjszakai jelenetté fordítja át. A kép nagy részét a hatalmas, sötét felület tölti be, közepén a szinte lebegni látszó, színpadszerű, üres játszótérrel. Sz.K.
Kapcsolódó tartalom
Feszített művek - Válogatás a múzeum gyűjteményéből 2. 2006. március 9. – december 31.
A Ludwig Múzeum idén az 1990-es évekre vonatkozó gyűjteményének új szerzeményekkel kiegészített és újrarendezett válogatását mutatja be a második emeleti térben. A kiállítás koncepciójának kiindulópontját néhány új szerzemény adja.