Az Innocenti I-V. című munkában egy kétpólusú rendszer ragadja meg az emberi létezés társadalmi beágyazottságát, valamint személyes vertikumát. A mű sorozat- és mellérendelő jellege az előbbiért, míg az egyes alkotások intenzív aurája az utóbbiért felelős. Az alkotás kiindulási pontjául a firenzei lelencház, az Ospedale degli Innocenti kerámia-medalionjairól készült fotók szolgáltak. Lovas Ilona a képeken közvetlenül és közvetve feltárulkozó művészettörténeti vonatkozásokat sajátos technikai eljárásokkal aktualizálta. A sokáig dédelgetett műtárgy-fotók és az azokon látható gyolcsba tekert, illetve majd’ meztelen gyermekek képe akkor vált számára „megformálandóvá”, amikor az ezredfordulón egy vétlen, de annál pusztítóbb bombatalálat ért egy afgán szülőotthont. A művész az eredeti képeket felnagyította, sajtófotó-minőségűre rontotta, valamint megváltoztatta képkivágásukat, majd az így létrejött gyermektorzók fölé ártatlanságot szimbolizáló ostyákat applikált, és végül a munkáiban gyakran alkalmazott, sok áttételes jelentéssel bíró, tisztított marhabéllel újrapólyázta a kép-objekteket. H.L.