Csörgő Attila művei legtöbbször bonyolult matematikai, fizikai vagy ábrázoló geometriai kérdésfelvetések egy-egy lehetséges megoldását jelenítik meg, amelyekben a precíz számítás és a mérnöki tervezés elegyedik a játékos kísérletezés és a felfedezés izgalmával. Az azonos című installáció megvalósításához végzett szerkesztéseket és számításokat tartalmazó finom rajz azt vizsgálja, hogyan lehet a kétdimenziós síkból háromdimenziós gömbközelítő formát hajtogatni. A mű megalkotásakor a sík- és a térgeometria, két látszólag egymáshoz közelálló rendszer a priori összeegyeztethetetlensége érdekelte a művészt: míg bizonyos formákat, pl. egy kockát kényelmesen létrehozhatunk a síkból, a gömbkiterítés esetében a két rendszer közötti végleges ellentmondás fejeződik ki. A spirális narancshámozás mintájára vagy más, szabályos síkidomok összekapcsolásával azonban gömbközelítő testek szerkeszthetők. Ha azután „papírturbinák” fölé helyezzük az így alkotott könnyű papírtesteket, azok formájuk miatt különböző módon forognak, ugrálva, pörögve lebegnek a ventilátorokból feltörő légáramban. (Simon Kati)