ERWIN WURM munkásságában mintegy harminc éve jelen van a különféle textilekkel, ruhákkal való foglalatoskodás. A ruházat, amely határfelület külső és belső között, az emberi létezés szempontjából a külvilág és az én elhatárolását testesíti meg, emellett számos kulturális-társadalmi jelet hordoz. A szobrászat lehetséges határait, szerepét kutatva a művész a szobrok jelentésközvetítő anyagait-eszközeit is keresi. A felmerülő képzőművészeti médiumok körét kitágítva a nem-hagyományos szobrászati anyagok felé fordul: textillel, papírral, műanyagokkal kísérletezik (Textile Objects – Clothes Sculptures). Szobrászati értelemben a szőtt-varrott, rugalmas alapanyag a hagyományos szobrászati elemek – tömeg, súly, volumen, felület – ellentéte, ahogyan a megváltoztatott arányok is eltávolodást jelentenek az emberi test méretarányaitól, a képzőművészeti ábrázolás kánonjától. Wurm kiüresíti a mindannyiunk által ismert, hétköznapi ruhadarabok eredeti jelentését, funkcióját, miközben a formatartalom megőrzi a kiindulási tárgy kulturális összetevőit. A hordott ruhadarab mint a szociális jelzőrendszer része számos információt nyújt viselője életéről, társadalmi helyzetéről, a divatról és a korról. Öltözködésünk segítségével határozzuk meg a külvilág felé sugározni kívánt énképünket, végeredményben létrehozva saját „társadalmi szobrunkat”. A ruhaszobrok ezt a társadalmi szoboralkotási folyamatot reprezentálják absztrakt formákon keresztül. Wurm 2008-ban hozta létre Hermes sorozatát a névadó híres divatcég férfiruharészlegét vezető Véronique Nichanian felkérésére és együttműködésével, amelyet a luxusmárka párizsi bemutatótermében, majd további nagyvárosok kiemelt üzleteiben állítottak ki. Azáltal, hogy a státuszszimbólumként értelmezett, így önálló jelentéssel bíró ruhadarabokat az emberi testtől szinte teljesen elvonatkoztatva kocka, téglatest vagy más formákra feszítve mutatja meg, reflektorfénybe állítja a gyakorlati funkciót felülíró szimbolikus jelentésréteget. A felöltöztetett absztrakt formákhoz csatolt végtagok az antropomorf jelleg megidézése ellenére még inkább rávilágítanak a művek groteszk voltára.