Eperjesi Ágnes tevékenységének középpontjában a fotózás technikai lehetőségeinek kutatása áll. Megközelítésében minden fényátengedő matéria egyben képek nagyítására is használható alapanyag. Így válik egy, a közértben kapható, Ázsia valamelyik szegletében előállított, olcsó instant levespor zacskójából nagyításra váró negatív, vagy így kerül egy mirelites tasak, esetleg cukorkapapír felnagyított képe a kiállítótérbe. Ezek a csomagolóanyagok egyben egy adott kor és földrajzi terület szociokulturális lenyomatai is. A Heti étrend című műve is ilyen alapanyagok felhasználásával készült, színezett nagyítások sorozata. A képek ily módon egy heti menü szereplőivé válnak, melyek egy gondos háziasszony tervének megkerülhetetlen elemei is egyben. Ez a háziasszony-minta azonban mára, amikor a nők foglalkoztatása ilyen magas arányban megvalósult, anakronisztikussá vált. Kezdő háziasszonyoknak szóló, mára már teljességgel elavult szakácskönyvekben találhatunk heti étrendeket, hogy tippeket adjanak a háztartásban tapasztalatlan, ugyanakkor az idősebb női generációktól távol élő, azaz vidékről a városba került nőknek. A mű tehát a munkamegosztásra és a női szerepkörök változásaira reflektál.