A festőművészként végzett HALÁSZ PÉTER TAMÁS már kezdetben installációkat és objekteket készített (bár objektjei gyakran magukban hordozzák a táblaképek jellegzetességeit is). Háromdimenziós művei nem szobrok, inkább az anyagok, a formák, arányok, textúrák, s gyakran tudományos igényű gondolatok, problémák foglalkoztatják. Bár szellemi kapcsolata a modernizmus egyes irányzataival tagadhatatlan, mégsem sorolható egyetlen irányzathoz sem. Munkái sokszintű jelentésrétegeket és erős érzelmi töltést hordoznak, emellett gyakran humorosak. Alkotásai elősorban a technika kritikai esztétizálására irányulnak. A civilizáció hulladékából, a számítástechnika és a modern elektronika hasznavehetetlen fémroncsaiból, pc-alaplapokból, hűtőbordákból, rezsókból, pendrive-okból készülnek, újrahasznosítva mindazt, ami a posztindusztriális társadalom működését biztosítja, de ami gyorsan hulladékká válik. A Fapusztító, a gépkocsialkatrészekből összerakott, fatüzelésre alkalmas kályha több kérdést is felvet. A kályha (mint a Nap kicsiny társa) tűzdobozát itt autómotor helyettesíti, a benzin helyett fa ég benne, mozgás helyett pedig melegszik. Az afunkcionalitás piedesztálra emelése mellett komoly és globális társadalmi problémákat is érint. A világ energiafelhasználásának nagy részét még mindig fosszilis energiahordozók elégetéséből fedezik, hiszen a villamosenergián alapuló, fejlettebb technológiák 60-70 százalékát ma is ebből állítják elő. A technikai fejlődés misztifikációja önnön farkába harap, a hulladékok iszonyú mennyisége és a fakitermelés nagysága immáron Földünk létét veszélyezteti.