Katyerina Liszovenko festményén fedetlen testű emberalakok helyezkednek el egy hatalmas méretű asztal körül. A körülöttük lévő tér zaklatott, fülledt színeivel mintha egy óvóhelyet, egy földalatti teret idézne. Nincsenek részletek a helyszín beazonosítására, sok hellyel lehet azonos, de akár egy „nem-hely” is lehet. A három női alak mozdulatában benne van a befejezetlenség, mintha minden gesztushoz tartozna egy-egy személy, akik nincsenek jelen (poharat nyújtó és ringató karok, simogató kezek), az elmúlás, a veszteség erősen érzékelhető. A kép előterében megjelenő két alak háttal ül, az egyik feltehetően egy férfi, a másik egy gyermek. A három aktív nőalak ellentétei: passzívak, nem cselekszenek, zárt a testtartásuk, nem kommunikálnak a nőkkel. A hiány meghatározza a kép egészét, fokozza a nyomasztó, bizonytalan, kiszolgáltatott élethelyzetre való utalást. Liszovenkót a háború veszteségei, az áldozatok képi ábrázolása foglalkoztatja a történelem évszázadain át és a jelenben. Mély benyomást tett rá Roland Barthes utópia-definíciója, az ő hatására emelte be eszköztárába. Az „Este Ukrajnában” cím mögött 1910 és 2022 közötti dátumok láthatóak, amelyek mind az ukrán nép történelmének szenvedést hozó évszámaira emlékeztetnek. Liszovenko Kijevben, Ukrajnában él, de jelenleg háborús menekültként Európában tartózkodik.
Dabi-Farkas Rita